Ugrás a tartalomhoz

Nagy György (filozófus)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy György
Született1938. január 1.
Lukafalva
Elhunyt1998. december 26. (60 évesen)
Kolozsvár
Foglalkozásafilozófiai szakíró,
társadalomelméleti szakíró
SablonWikidataSegítség

Nagy György (Lukafalva, 1938. január 1.Kolozsvár, 1998. december 26.) magyar filozófiai és társadalomelméleti szakíró.

Élete

[szerkesztés]

Lukafalván született 1938. január 1-jén. Középiskoláit 1956-ban a marosvásárhelyi Református Kollégium utódiskolájában végezte, majd 1962-ben a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem Karán szerzett tanári oklevelet. 19621969 között a kolozsvári Pedagógiai Főiskola társadalomtudományi tanszékén tanársegéd, majd a Babeș-Bolyai Tudományegyetem filozófiai tanszékén adjunktus lett. 1990-től tagja a Korunk szerkesztő tanácsának, elnöke 19901996 között az Erdélyi Múzeum-Egyesület jog-, közgazdaság- és társadalomtudományi szakosztályának.

Munkássága

[szerkesztés]

Első írását a régi Korunk történelmi és társadalomszemléletéről a Korunk közölte (1966/11). Tudományos érdeklődésének középpontjában a két világháború közti romániai magyar szellemi élet s annak etnikumelméleti feldolgozása áll. Tanulmányt írt a transzilvanizmusról s annak mesteréről, Kós Károlyról, valamint a nemzeti-nemzetiségi problematikáról és művelődési összefüggéseiről.

Egyik eszmetörténeti vázlatában (A kezdeti transzilvanizmusról. Korunk, 1973/11) az első világháborút követő időszak erdélyi magyar közösségi magatartáseszményének és népi elkötelezettségének megfogalmazását dolgozta fel, azt az ideológiát, amelynek segítségével a kisebbségi helyzetbe került magyarság "a szülőfölddel való feltétlen azonosulás erkölcsét, a román-magyar együttélés értékadó lehetőségeinek hitét, a közösen küszködők és az azonos talajon fejlődő kultúrák egymáshoz rokonulásának históriai képzetét, valamint a dolgozó néposztályok melletti demokratikus kiállás radikális-plebejus szenvedélyét igyekezett jövőformáló akarattá szintetizálni". Elemzése szerint ez a népi tájékozódás egyben polgári-plebejusi igazodást is jelentett a régi uralmi képzelgésekkel szemben.

A témára a szerző többször is visszatért ugyancsak a Korunkban, s bár bírálattal illette a transzilvanizmus végleteit és romantikus elvontságait, a Korunk harmadik folyamában meg is védte ezt a jellegzetesen irodalmivá vált hagyományt olyan félremagyarázásokkal és lebecsülésekkel szemben, mint a minden sajátos érték megtagadása, a földrajzi tényezők szerepének eltúlzása vagy az erdélyiséget egyenesen megkérdőjelező történetietlen megközelítése (1993/1). Írásaiban többször visszatért a Kós-problémára. Egy Kós Károly Sztambulban című fejtegetésében (Korunk 1991/7) bemutatta az író-építész egykori fellépését az egyoldalú Európa-centrizmussal s a Nyugatról terjedő kultúraellenes "civilizáció" áramlatával szemben. Megismételte a Kós-rehabilitációt háromrészes Helikon-cikke (Kós Károly törökföldi írásairól. 1991/46–48) a Kós-életműben megnyilvánuló "tisztességes művelődéskoncepció" körvonalainak bemutatásával, s ezt folytatta a megtagadott transzilvanista szerző egykori megszólalásának idézésével a Termés 1943-as ankétjának ötvenedik évfordulóján ugyancsak a Helikonban (1993/11–12).

Eszmetörténeti érdeklődésének harmadik köre a két világháború közti Erdély magyar értelmiségének nemzeti-nemzetiségi problematikáját fogja át. Magát a nemzetiség fogalmát tisztázta a Korunkban (1971/5), s a vásárhelyi találkozó negyvenedik évfordulóján Alkalmi asszociációk a közéleti szó hiteléről cím alatt (1977/11) mutatott rá a különféle nézetek hasznos összeegyeztetésének szükségességére, amikor végül is "a túlfeszített verbális indulatok helyét az egybehangolt munka, a kisebbségi érdekvédelem és a demokráciában való népi helytállás igéi foglalták el". A romániai magyar oktatás elsorvasztásának bekövetkeztével, a diktatúra utolsó éveiben a tárgyilagos eszmetörténész szubjektív magatartásra kényszerülve magyarországi és romániai magyar szamizdat-kiadványokban lépett fel az erőszakos elnemzetietlenítés ez újabb eszköze ellen.

1990-től kezdve a nehezen és ellentmondásosan induló demokráciát szolgálta. Az újjászülető Erdélyi Múzeum hasábjain hol a kisebbségi kérdést ismertette a nemzetközi jogban a II. világháború után (1991/1–4), hol az "államnemzet" és a "nemzetállam" kelet-európai ellehetetlenülését kutatta (1995/1–2). Széchenyi az erdélyi magyar szellemi életben a két világháború között című tanulmányával az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) emlékülésén és az Erdélyi Tudományos Füzetek 213-as kötetében szerepelt 1993-ban.

Posztumusz kötete: Eszmék, intézmények, ideológiák Erdélyben (tanulmányok. 1973–1998. Kolozsvár, 1999).

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Tonk Sándor: Nagy György emléke. Erdélyi Múzeum 1999/1-2. 147-148.
  • Cseke Péter: Nagy György. (Bevezető sorok az Erdélyi magyar szellemi élet a két világháború között c. tanulmányhoz). Korunk 1999/2. 108-109.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]